Philippians 2

Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; ^a1Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. ^b 2Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. ^c 3Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, ^d 4A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, ^e 5Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; ^f 6És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. ^g 7Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; ^h 8Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. ⁱ 9És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. ^j 10Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; ^k 11Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. ^l 12Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; ^m 13Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. ⁿ 14Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. ^o 15De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; ^p 16Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem. ^q

Timótheust és Epafróditust ajánlja

17Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat. ^r 18Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat. ^s 19Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. ^t 20Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében. ^u 21Őt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént; ^v 22Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. ^w 23De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; ^x 24Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. ^y 25Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra. ^z 26Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom. ^aa 27Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek: ^ab 28Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. ^ac 29

Óvás az ámítóktól. A Jézus Krisztus ismeretének nagy volta és a hitből való igazság

30Továbbá atyámfiai, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos. ^ad